9 éves kissrácot viszünk a Neuroklinika MR-jébe, kizárandó az agytumort. Kopogok, szabad, benyitok. Asszisztens. Mondom, jó napot, időre jöttünk. Mondja, jó, kint kell várni, fel se néz. Kérdem, mennyi időt hozzávetőleg? Nem látja a kérőlapot, honnan tudja, kint kell várni. Jelzem, hogy csak az irányítás miatt kérdem, hogy megvárjuk-e, mert lehet az is, hogy lefektetem a kölyköt ide a padra, de azért őt csúnyán fogják abuzálni análisan, szóval csak vele akartam rendes lenni, de ne aggódjon, nem fordul elő többet. Ajtó bebasz.
Hamarosan jön, hogy bocs, ő nem tud két dologra figyelni. Mondom, elég lett volna, ha csak rám figyel.
Bent maradok a gyerekkel a csillagkapuban, mert fél. Végzünk, jövök ki, kérdem, van valami az agyában? Készséggel rám néz: nem, így szabad szemmel nem láttam semmit.
Szabad szemmel. Elképzelem, ahogy ez a barom rágyömöszöli a monitort egy mikroszkóp tárgylencséjére...
MR
2011.03.28. 13:45 | strokerface | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://napistroke.blog.hu/api/trackback/id/tr362778650
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek