napi stroke

Alapítványnál:
- Jaaaj, mikor lesz már vége a matekórának?"
- Három perce kezdődött és angol...

Szakmai bérletet intéznék, info kell:
- Akkor átküldöd SMS-ben azt a három nevet?
- Igen. Tehát akkor Szomor Roland...
- SMS-ben!
- Azt hittem, meg tudod jegyezni, mivel ismered őket...
7 perc múlva visszahívom:
- Na mi van, elakadtál?
- Írom, csak én lassan gépelek.
- Hát ja. Ez idő alatt felraktalak a napistroke-ra.
 

Reggel 6 óra 11 perc, Mr2, Horváth Gergely Hősök felkonf:
"A következő számunk olyan, mint a kontaktlencse-folyadék. Sok Ákos-szám egyben."
Van ott bent valaki? Valami büntető eszközzel a kezében? És tud róla, hogy az ilyen kihallatszik?
 

 Egy sztenderd, lényegre törő hívás a mentőállomáson a következőképpen néz ki:
- Tessék, Lőrinc!
- Központ vagyok, diktálnék az esetkocsinak.
- Írom.
- Elek Sándorné, 55 éves, mellkasa fáj. XVIII., Havanna u. 52. IX/81. (teszemazt)
- Megvan.
- 22 óra 50, 51-re adom a 20-as.
- Sztróker vette, 61-essel a Hamusz doktor megy. (katt)

Ehhez mérten minap:
- Tessék, Lőrinc!
- Szervusz, te vagy, Zsoltikám?
- Igen, Sztróker Zsolt vagyok.
- Na, jól van. (szünet) Rég nem hallottalak.
- Hát…
- Te figyeljél már, van itt egy eset a 61-nek. Le tudod írni?
- Rögzítem.
- (papírzörgés, sóhajok) Na, aszongya. Kavics...nem! Várj... (szünet) Flavics... vagy Plavics... vagy mittudomén, nehéz kiolvasni, Endre. (szünet) 70 éves. Ő található... a XIX. kerület, Feszty Árpád utca…
- Bocs, Feszty?
- Igen, Feszty.
- Oké.
- Feszty Árpád. (szünet) Tudod, aki a Feszty körképet festette.
- Igen…
- Ott van Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban…
- Aha…
- …ami egyébként Magyarország földrajzi középpontja is egyben. Szép hely többször jártam ott.
- Rendben, de…
- Mondjuk ez a legismertebb műve, de vannak nagyon szép képei a Szépművészeti Múzeumban is. Na. Hol tartottam?
- Feszty Árpád utca...
- Azaz! Meg a Galériában. Tudod, a Nemzeti Galériában. De ez nem biztos.
- Aha. Mondasz időket?
- Ja, igen, Bejelentés 7 óra 17, 7 óra 18-ra adom és a 32-es vagyok én. Te voltál már Ópusztaszeren?
- Jaja. Figyi, megmondod még, hogy mi baja ennek?
- Nézem… exit kérdőjel. Menjetek.
- Hanusz. (katt)

Ezért jó, ha mondjuk a Kocsi utcában laksz. Bár ki tudja? Ha ez a kultúrattasé diktál ki:
"Zsoltikám, tudtad, hogy a kocsi szó elterjedése Mátyás királyunk uralkodása idején kezdődött és egészen a XVIII. századig..."

(katt)

Nem fogadott hívás, vidéki vonalas, visszahívom. Kalán néni:
- Haló tessék, Művelődési.
- Kezit csókolom, Ezmeg Ez vagyok, az imént volt egy hívásom erről a számról.
- Kit keres?
- ...azt nem tudom, engem keresett valaki innen, és...
- Hát én nem tudom, ki hívhatta, sokan vagyunk itt...
- Ha meg tetszene mondani, milyen szám ez...
- Ez a nullahat huszonhárom háromötvenöt négynyolcvannyolc.
- ...igen, tudom csókolom, hiszen én hívtam, de minek a száma ez?
- Hát a Művelődési Házé.
- Értem...elnézést, melyiké?
- Hát az ittenié. A Barátságé.
- Értem. Ne tessék már zokon venni, de melyik városban tetszik telefonálni?
- Hát Százhalombattán!
- Jaj, akkor tudom, a Szandra keresett, köszönöm, hívom a mobilján...
- Hogy kit keres?
- Nem keresem, illetve...mindegy, köszönöm, csókolom!
KATT

Délpesti sürgősségin adminisztrátor lányka:
- Milyen állampolgárságú a beteg?
- Libiai.
- Akkor TAJ-kártya...
- Nincs.
- Aha...és EU-s kártya?
- ...

Telefonban:
- Akkor küldöd a rájdot?
- A ridert?
- Ja. Mindkettőhöz küldd majd el a rájdokat, jó?
- Jó.
Nem hagyta magát.

Rádióban:
"A körúton csak lépésben lehet haladni az Oktogon felé."
Sokat segített, merre kerüljek.

Basszus. Beh sokan vagytok...

9 éves kissrácot viszünk a Neuroklinika MR-jébe, kizárandó az agytumort. Kopogok, szabad, benyitok. Asszisztens. Mondom, jó napot, időre jöttünk. Mondja, jó, kint kell várni, fel se néz. Kérdem, mennyi időt hozzávetőleg? Nem látja a kérőlapot, honnan tudja, kint kell várni. Jelzem, hogy csak az irányítás miatt kérdem, hogy megvárjuk-e, mert lehet az is, hogy lefektetem a kölyköt ide a padra, de azért őt csúnyán fogják abuzálni análisan, szóval csak vele akartam rendes lenni, de ne aggódjon, nem fordul elő többet. Ajtó bebasz.
Hamarosan jön, hogy bocs, ő nem tud két dologra figyelni. Mondom, elég lett volna, ha csak rám figyel.
Bent maradok a gyerekkel a csillagkapuban, mert fél. Végzünk, jövök ki, kérdem, van valami az agyában? Készséggel rám néz: nem, így szabad szemmel nem láttam semmit.
Szabad szemmel. Elképzelem, ahogy ez a barom rágyömöszöli a monitort egy mikroszkóp tárgylencséjére...

Töri óra. Mesélem, hogy a pun háborúk idején nem szerették elhagyni a népek hajóval a Földközi-tenger medencéjét, mert akkoriban könnyen el lehetett tévedni a nyílt óceánon, a világ peremén a szörnyekről nem is beszélve.
Ennek kapcsán sztorizok, hogy egyszer beúsztam a tengerbe úgy rendesen és amikor ki akartam úszni, nem láttam a hullámoktól, hogy merre van a part, ezért kicsit beparáztam, mert az sem volt világos, merre van észak.
Bettike, a kis szöszi reaktormérnök egyből megtalálta a kapcsolódási pontot: "igen, tudom, miről beszélsz, nálam is van sokszor olyan, hogy otthon kimegyek az erkélyre és hirtelen nem tudom, merre van észak."
Rákérdeztem. Nem tengerjárón lakik.

Info: a "légtelenítés" az a művelet, melynek során az infúziós palackból kifolyó matériát átfolyatod az infúziós szerelék műanyag csövén, hogy a bekötéskor ne legyenek benne buborékok. Mert az embóliát okozhat.

Reggel van, kényelmes eset. Bubu a sofőr. Nagydarab, nem okos. Rakja össze az infúziót, kérdi, hova csorgassa? Mondom, a virágra. Jó az? Mondom, persze, szereti. De tökmindegy.
Délután. Stroke-os mami, eszméletlen, habzik a szája, mindjárt aspirál, le kéne szívni, intubálni, stb. Lelóg az ágyról, vagy 120 kiló, doktornő 45 - Bubu sehol. Felváltva kiabálunk, valahonnan a ház másik végéről jelzi, hogy jön. Kérdem, faszba voltál? Légteleníteni. A konyhában? Ott volt virág.

Kopasz torony fennhangon a telefonba:
"...ez a három szókincsed van, bazmeg!"

Köszön, jelzem, hogy ma már találkoztunk:
"...ja igen, de akkor én épp irány-horányba voltam..." 

Fényes megérkezik a Tisza boltba:
"Na? Mi a mai fáma?" 

Deal: ma reggel 9 órakor vizsga, mindenki hozza a tételeket, amikből vizsgázni akar.
9 óra 40 perc:
- Jöttem.
- Minek?
- Vizsgázni.
- Miből?
- Nem tudom.
- Komoly?
- Mondd meg te.
- Én mondjam meg?
- Aha.
- Negyed óra alatt akarsz felkészülni egy vizsgára?
- Töriből jó vagyok.
- Öööö...
- Gyorsan tanulok. Csak mondd meg. Miből?
- Én megmondom, de ha nem sikerül, kirúghatlak?
- Akkor inkább nem.
Elkullog. 3 perc múlva vissza:
- Átgondoltam, bevállalom.
- Mit?
- A vizsgát.
- Miből?
- Nem tudom.
- Ha megmondom miből és nem sikerül, kirúglak, jó?
- Aha.
- Kezet rá!
- Ja, akkor inkább nem.

Mennénk a zenekarral Tisza cuccokat próbálni.
KörSMS:
"Tisza találk holnap 11h West End"
Hangtechnikus visszaír:
"Azon belül hol?"
(gyere a Tezenishez)

Számlaügyben kéne elmennem hozzá.
(...)
- Akkor mennék, jó?
- Oké, nálam lesz, de mielőtt jössz, szólj, hogy pontosan mikor.
- Úgy 4 körül megfelelő?
- Persze. Akkor szia...
- Ja, várj, nem jó, legyen negyed 4.
- ...szia-szia-szia-szia...
- Hahó! Hallasz?
- Aha, szia!
- Jó a negyed 4?
- Aha, persze. Nekem mindegy mikor jössz, itt vagyok.
- Aha.

Miklósi ügyelet hajnali 1 óra. Betéved egy arc, hogy a fülében hallja a szíve dobogását. Megvizsgáljuk, elhajtjuk. Teljes kivizsgálás javasolt, egyébiránt lehet, hogy kezdődő PS (pánik szindróma).
Hajnali 3. Megint jön. Még mindig hallja. Meg találom kérdezni, mért nem alszik, mért hallgatózik. Üvöltve rohangál egy sort a rendelőben, elkéri az adataimat, hogy megy a rendőrségre.
Reggel 8. Nem jött vissza. Szerintem bent tartották.

Petikém. 40 perc vita után, ha már nincs több ellenérved, nem sportszerű azzal megoldani, hogy: "jó, de nézd az én szemszögemből!"
Képzelj el egymás mellett egy csizmát és egy medvecsapdát. Nem azért nem lépsz a medvecsapdába, mert mindkettő jó, de te a csizmát választottad.

"(...) két hónapja fáj a mellkasom, most eljutottam az elviselhetetlen fázisba, jöjjenek, a ház előtt sétálok a jó levegőn." 

Gép előtt ül, file-t csatol.
Egyszerre csak zümm. Áram el.
Ajtó ki, arc be:
"Majd lehet, hogy elmegy az áram!"
Arc ki, ajtó be.
Agyam el.